A pici nagykunsági település Termálfürdőjének halljában úgynevezett szabad polcon, szabad könyveket helyezett el a fürdő vezetése. Tette ezt azért, hogy Berekfürdőn minél jobban érezze magát a vendég, és ha nem hozott magával olvasnivalót legyen hova nyúlnia. Az ötlet kitűnő, nem kerül pénzbe és ezzel a kis figyelmességgel is az üdülni, gyógyulni vágyóknak kívánnak kedvezni. (haromfold.hu, foto:Pádár Éva)

..., a nosztalgia. Megy a posztolgatás a régi játszóterekről, csokikról, tevékenységekről, a katonaság "áldásos" hatásairól, csodálatos gyermekkorról, amikor három forint és hatvan fillér volt egy kiló kenyér, ami mellett valahogy mindig elmarad az egy hóra eső jövedelem egyidejű feltüntetése. Egy olyan korszakról, amit a történelem - rendkívül találóan - "a legvidámabb barakk" néven emleget. Mi ötvenesek átéltük, megéltük, végigcsináltuk. Gyerekek, majd fiatal felnőttek voltunk egy olyan világban, ahol szinte semmit sem tudtunk a háttérben zajló dolgokról, ahol csak annyi információnk volt az ország és a bolygó ügyeiről, s a háttérben zajló történésekről, amennyit rákötöttek az orrunkra. Amikor sokaktól hallom, hogy az milyen csodálatos élet volt, elgondolkodtat, hogy ugyanazt éltük meg mindannyian? Vagy a szelektív memória egyénenként másképp szűri meg a múltat? Én például nem szerettem a Melba csokit, aminek csak ritkán maradt tölteléke, mire az üzletbe került, nem szerettem, hogy banánt csak karácsony táján, sorbanállással vagy protekcióval ehettünk, nem szerettem a kimérős nápolyit, ami csak aznap volt ropogós, másnapra már megpuhult és az íze is megváltozott. Ettük a Duna- és Tisza kavicsot, a francia drazsét és a savanyú cukrot, s ezzel be is zárult a cukorkák sora. Vásároltunk abból a kínálatból, ami volt s nem tudtuk, hogy nem ennyi a világ. A fiatalság erős, nem gondol a rosszal, hisz aki ifjú, az csak előre tekint, szórakozni jár, férjhez menni készül, gyerekekről, családról álmodik. A boldog gyermekkor egy olyan illúzió, amiben sokan benne ragadtak s ettől válik (válhat) veszélyessé. Aki elhiszi, vagy el akarja hinni, hogy az maga volt a mennyország, az talán elfelejti, hogy az a tejföl sem tartott ki a műanyag pohár legaljáig. A boldogság pedig abban (is) rejlett, hogy nem mi tipródtunk a számlák befizetésén, nem a mi vállunkat nyomorította a kosztpénz beosztása. Mert az volt a dolgunk, hogy gyerekek legyünk, tanuljunk, játszadozzunk. Aki minderről megfeledkezik, az veszélyes úton jár, mert megrekedt valahol, ahová már nem tartozik. Aki mindig csak visszavágyik, az hamis képet őriz a múltjáról, ahol mindig csak madárcsicsergés volt, bárányfelhők úsztak az égen, és folytonos, soha véget nem érő boldogságban teltek az évek. Ilyen emlékekkel hogyan is lehetne boldog most és hogyan, milyen reményekkel várhatná a jövőt? Jó és árnyoldala mindennek van, de csukott szemmel ez sem akkor, sem most nem látható. A múltból okulni kell, tisztán látni a hiányosságait, a jelenből pedig kihozni a legtöbbet, ami lehetséges. Adottságaink szerint fejlődni, örvendezni az ifjúság erejének, tehetségének s ha kérik a véleményünket, tapasztalatainkat, akkor (és lehetőleg csak akkor!!!) válaszolni. A jövő meg majd mindezek függvényében elhozza mindenkinek az ismeretlent, ami - legyen az jó vagy rossz- befejezi a születésünk napján elkezdett életünket. A világ bolond most is, így volt ez régen is. Másért, másképp voltunk elégedetlenek akkor és vagyunk azok most. Jó néha elrévedezni a fakuló emlékeken. De aztán gyorsan vissza a mostba, itt kell jelen lenni, a jövő emlékgyártása ebben a percben is zajlik. Én ezzel a lendülettel el is rakom a fényképalbumot és szépen eszegetem a karamellás Milka csokit, a marcipános csokit, meg a ropogós nápolyit, mert ezeket sokkal jobban szeretem, mint a régieket. És ha van kedvem, akár most elindulok banánért, mert kapható. Januárban is.(Írta:Győri Andrea)

2018. január 26-án (péntek), 18:00 óra A MODEM-ben (Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.) Rockenbauer Zoltán előadása és könyvbemutatója.
Boncza Berta, vagy ahogy mindenki ismeri, Csinszka a magyar irodalom történetének legismertebb múzsája. Ady Endre kései költészetének inspirálója a költő halála után Babits Mihály szerelme lett, majd feleségül ment a korszak egyik legjelentősebb magyar festőművészéhez, Márffy Ödönhöz – ez utóbbi életszakaszra helyezte a hangsúlyt A másik Csinszka című 2010-es MODEM tárlat, amelynek Rockenbauer Zoltán volt a kurátora. A művészettörténész ezúttal a Csinszka, a halandó múzsa című kötetének új kiadását mutatja be szemléletes prezentációval a Zöld kilincs művészeti kávézóban. A belépés ingyenes.

... címmel Cseh Tamás emlékére a Magyar Kultúra Napja alkalmából ünnepi műsort rendeznek Kabán aTsz Iskola nagytermében 2018. január 20-án, szombaton 16:00 órától. Ünnepi beszédet mond: Váradi Istvánné önkormányzati képviselő. A műsort összállította: Makuláné Szanyi Lilla, a szerkesztésben közreműködött Boldoghné Kiss Ágnes és Széplaki Gáborné.
A műsort előadják: Asztalos Julianna, Baginé Molnár Katalin, Boldogh Csaba, Boldoghné Kiss Ágnes, Borbély Mátyásné, Bukoveczky Józsefné, Kárász Lajosné, Sári Etelka, Szabó József, Széplaki Gáborné, Szűcs Sándor.

Elek György a karcagi református egyházközség történetét feldolgozó "Mindeddig megsegített minket az Úr" c. könyvének bemutatójára kerül sor. 2018. január 11-én, csütörtökön 17:00-kor a Papp Béla Gyülekezeti Ház dísztermében. (Karcag, Varró u. 4.) A könyv a helyszínen megvásárolható 2.000.- Ft-os áron.

... az Alma együttes koncertjével 2018. január 13-án, szombaton 10:00-től 18:00-ig a Kölcsey Központban. Vízkereszt múltával Dalidóval indul a farsangi szezon. A céhinasok egykori pompás mulatságának hagyományát megidézve a debreceni szakképzők diákjai mutatják meg mesterségbeli tudásukat, inaslevelekkel járható próbák várják a vándorokat; mindeközben maskarások, muzsikusok szórakoztatnak, farsangi étkek csalogatnak.
10.00 körfolyosó a Langaléta Garabonciások gólyalábas ceremóniája
11.00 Nagyterem Itt a farsang, áll a bál – AZ ALMA ZENEKAR KONCERTJE
12.30 Koncert után jelmezverseny, a jelmezesek 10 órától regisztrálhatnak az információs pultnál.
13.00 Szabóinasok ruhamustrája - a Könnyűipari divatbemutatója
14.00 körfolyosó a Langaléta Garabonciások vásári komédiái
14.30 Bálterem A rendíthetetlen ólomkatona - a VSG Táncszínház táncmeséje
16.00 Bálterem Asszooony!!! – mesejáték a felvidéki CsaVar Színház előadásában
…két történet nagyon és nagyon-nagyon buta asszonynépekről.
Az Alma együttes koncertje belépőjeggyel tekinthető meg, de a további programok ingyenesek!
2018. január 14-én, vasárnap A VOJTINA BÁBSZÍNHÁZBAN FOLYTATÓDIK A MULATSÁG: mutatványosok csapnak nagy csinnadrattát, kicsik és nagyok próbálhatják ki magukat az egykori céhinasok játékaiban. Felettébb hatalmas, jó magaviseletű állatokkal találkozhattok színháztermünkben óriásbábok formájában az Állatok farsangján a Bab Társulat jóvoltából. Csokonai Vitéz Mihály történetét láthatjátok játszószínházi színpadunkon a CsaVar Színház előadásában Dorottya, vagyis a dámák diadalma a Fársángon címmel.

Cséri Lajos szobrász- és éremművész

Hajdúböszörményben született, de gyermekkorát a Sárréten töltötte. A Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Béni és Pátzay Pál volt a mestere. 1953 óta minden jelentősebb hazai és külföldi éremkiállítás résztvevője. 1959-től nyugdíjazásáig különböző tisztségeket látott el a Népművelési Intézetben, a Művészeti Alapnál és a Kulturális Minisztériumban. Segítő, támogató munkálkodására sokan jó szívvel emlékeznek. Munkásságát külföldön szinte jobban ismerik, mint idehaza. Dürer-érmét Nürnbergben, Van Gogh-plakettjét Amszterdamban őrzi a múzeum. Amerikában és Japánban a legjelentősebb magángyűjtők kincsként emlegetik munkáit. Egy esztendeig New York állam Cortlandi egyetemének művészeti tanszékén portré, érem és kisplasztika készítést tanított.
Nagy Imre portrészobrát 1956-ban megmintázta. A műtermének szolgáló szuterén több lövést kapott, a fa- és üvegszilánkok megsemmisítették munkáit. Évekig foglalkoztatta az újrakezdés, s 1997-ben fölállították Sárrétudvariban a művész 5/4-es reprezentatív portrészobrát. Hajdúszoboszlón 1996-ban Szép Ernő szobrának leleplezésére került sor. 1998-ban készült el Kossuth-szobrával, március 15-én avatták Sárrétudvariban, decemberben pedig Zircen. A Millennium évében avatták József Attila-szobrát Hódmezővásárhelyen és Szent István-szobrát Bárándon. 2002-ben gyűjteményes kiállítása nyílt Budapesten a Magyarok Házában. (forrás:proarteetnaturahu.wordpress.com)

Jazzes, swinges, boogies, igazi ízes big band-es hangulat lesz. 2018.január 13-án szombaton 18:00-kor a Vigadó Kulturális Közponban, Kisújszálláson, ahol a Debreceni Big Band Majsai Gáborral "a magyar Tom Jones"-sal ad koncertet. Vendégek: Tulkán Péter (trombita), Gyárfás István (gitár), Zsemlye Sándor (szaxofon), Ullman Ottó (basszusgitár) és a Korda Vince Művészeti Iskola táncpedagógusai. Konferál: Molnár Gina.

      Az öreg Péter munkája minden decemberben advent idején megsokasodott. Mindig ő kapta feladatul az újak tanítását és uátna szárnyra bocsátását. Ilyenkor hosszú fehét szakállát elgondolkozva símogatta.
- Ej, ej. hát mit is kezdjek én veletek? Nyüzsögtök, nem figyeltek...aztán türelmetlenkedtek és ha majd ott lesztek, ahol tenni kell, hát nem is tudjátok mihez kezdjetek, hogyan legyetek jók.
- De Péter apó, mi figyelünk - hízelegtek kórusban - csak mondjad már, csak kezdjed már, aztán ha végeztél...huss... mi már itt se vagyunk.
- Hát erről beszélek nektek. Türelem! Nincs huss! már itt sem vagytok. Majd ha mindenki tud mindent és mindenki kész lesz az útra, majd akkor, ha kiosztom nektek a feladat lelkét, akkor kinyitom nektek a kaput. És egyenként, szépen suhanva elengedlek benneteket. És most csend, csend, csend!
      Amikor minden szem rászegeződött, felhő sem mozdult, szél se lebbent az öreg Péter elkezdte mondani, amit minden évben megtett és megtanított azoknak, akik most először kapnak engedélyt a feladatra. Ők az újak. Göndörhajú, felhőn libbenő, hófehér ruhájú, vadonatúj, először kapott szárnyacskájukat büszkén viselő adventi angyalkák. Péter szeretettel tárta ki feléjük két karját:
- Angyalkáim! A játéknak immár vége. Csodát kell tenni. Adventben minden csoda megtörténhet, de ez rajtatok is múlik.
- Csodát? Az meg mi? Mi az a csoda? - kérdezte egy aprócska fényes szárnyú angyalka.
- Mi a csoda? Mire lemegy a Nap és én mindent elmondtam, tudni fogod, de tenni majd csak akkor leszel képes, ha kiosztom neked is a szikragyújtó, mindentlátó, mindentérző segítőt - Péter megsimogatta a göndör haját és megigazította az új szárnyacskában az összekuszálódott tollakat.
- Légy türelmes és figyelj! - Elkezdte és mire eljött az este befejezte mondandóját. Jócskán elfáradt.
- Öreg vagyok. Nem való már ez nekem. Kérni kellene a leváltásomat. Meg is mondom az Úrnak.
El is panaszolta mindig, minden évben, de az Úr csak mosolygott.
- Megy ez még neked Péter, hiszen még csak pár száz éves vagy.
     ...megy ez nekem... megy ez nekem...-motyogta Péter, míg ment az égi kapuhoz, hogy bezárja. Ez is az ő feladata volt. Nyitni reggel, zárni este. A derekán a cingulushoz kötözve tartotta a kulcsot. Zárhat, hiszen ilyenkor este már nem szól az égi harsona, ami miatt a kapuhoz kellene menni, hogy az új érkező lélek égi születését köszöntse. Hangtalanul zárult a kapu. Péter a kulcsot újra a cingulusra kötötte. Feje alá húzott egy bárányfelhőt és elaludt.
Hajnalban lábujjhegyen, aprókat röppenve a kicsi angyal Péterhez közelített.
- Apó, Apó! Indulhatnék? - rázogatta törelmetlenül az öreget, de az nem ébredet.
- Na jó, aludj csak. Már mindent tudok, hiszen figyeltem. Megyek én magam is.
Óvatosan kibogozta a zsinórról a kulcsot. Egy szárnyalással a kapunál termett. Kulcs a zárba, elfordít és nyit.
- Én megyek elsőnek! - örvendezett. Gyorsan elismételte a tegnap hallottakat. Talán az utolsó mondat az nem rémlett. Motoszkált benne egy apró gyanú, de az biztos nem is olyan lényeges és egy legyintéssel elnyomta. A kapu mellett sorakozott minden indulónak egy-egy ezüstösen szikrázó fenyőág, aminek érintésével adventben felgyulladnak a gyertyák. Minden héten egy. A fenyő alatt a cím. Felkapta az ágat, de a címre, ami alatta volt már nem is figyelt. Meglengette szárnyait és huss már itt sem vagyok! örvendező kijelentéssel, boldogan kezdett repülni a Föld felé.
- Huss! Már itt se... - akarta mondani, de abban a pillanatban bevillant egy felismerés. Hogyan tovább? Az a hiányzó láncszem, amit most tudni kellene mégis fontos lett volna...Kihez menjen? Miért pont oda? Mit kell lásson? Lelassult a repülése. Bűntudata lett a figyelmetlenség miatt. Visszanézett a kapu felé. Péter ott állt.
- Vissza! Vissza! - harsogta az öreg - Így értelmetlen lesz az utad - szólt hozzá. Az öreg Péter kezében ott volt az a "hiányzó láncszem", az a mindentudó, mindentlátó, mindentérző, kicsi, piros lüktető, csodát indító, angyal szív. Szégyenkezve ért a kapuhoz. Péter lehajolt hozzá. Nem szidta. Megsimogatta a göndörhajú, bűntudatos angyal fejét.
       Még tanulnod kell. Enélkül semmit nem ér az egész. Ez az amivel adventkor és karácsonykor minden csoda megtörténhet - a csodatevőt Péter az angyal mellkasára helyezte.
- Na, most indulhatsz - szólt az öreg és suhintott egyet az övével.
Egy fényes hullócsillag indult a Föld felé, rajta egy szőke-fürtös-szárnyas angyalka, kezében ezüstös fenyőág, fehér ruhája alatt érző szív dobogott. Már nem volt kérdés, hogy kihez, miért? Mindent tudott ahhoz, hogy segítse a csodát. (Írta: Anyóka)

Köszöntsük együtt a 2018-as évet a Csenki Imre Művészeti Iskola szalonzenekarával 2018. január 5-én pénteken 18:00-kor a püspökladányi Dorogi Márton Művelődési Központ Tagintézmény színháztermében. A belépés díjtalan